Elment közülünk Solymosi János kollégánk, aki hosszú ideig szolgálta a Műegyetemet, hallgatók generációit oktatta. A legutóbbi időkig része volt életünknek.
Őrizzük emlékét, nem feledjük munkásságát, mosolygós, közvetlen személyiségét!
Villamosmérnöki oklevelét a BME-n 1961-ben védte meg. 1961 óta dolgozott a Vezetékes Híradástechnika Tanszéken és jogutódjainál, így a Távközlési és Médiainformatikai Tanszéken. 1995-ben ment nyugdíjba, de utána még szerződéses főmunkatársként rendszeresen tartott órarendi előadásokat. Elnöke volt a záróvizsgáknak és alkalomszerűen külső szervezetekben képviselte a tanszéket.
Tudományos tevékenysége többirányú volt. A 60-as években főleg hálózatelmélettel, gráfelmélettel, ezen belül optimális távközlő hálózati struktúrák kialakításával foglalkozott. A 70-es években elektronikus áramkörök érzékenységi és tolerancia problémáival, illesztési kérdésekkel. A 80-as években toleranciaközpontosítással, hibrid integrált aktív áramkörök realizálásával, majd digitális jelfeldolgozással foglalkozott. A 90-es években távközlésmenedzsment témakörben tevékenykedett.
1961 óta volt tagja a Híradástechnikai Tudományos Egyesületnek. Sok évig tevékenykedett a szervezetben elnökségi tagként és több bizottságban is. Tagja volt a Pollák - Virág díj bizottságnak.
Munkásságát Pollák-Virág díjjal (1963 és 1972), miniszteri dicsérettel (1995), Puskás Tivadar díjjal (1996) és Kozma László emlékéremmel (2003) ismerték el.
2010-ben kinevezték címzetes egyetemi tanárrá.
2011ben az Egyetem Szenátusa aranydiploma adományozásával ismerte el értékes mérnöki tevékenységét.
