Megrendüléssel tudatjuk, hogy méltósággal viselt hosszú betegség után július 29-én, 63 éves korában elhunyt Kollár István professzor. Emlékét megőrizzük.
Búcsúztatására szűk családi körben került sor.
Gyászmisét mondanak érte 2016. augusztus 19-én (péntek) 16.30 órakor a Szent Imre templomban. (1114 Budapest, Villányi út 25.)
A Kar munkatársai 2016. augusztus 23. kedd 13.00 órakor búcsúznak tőle a Magyar Szentek Templomában tartandó megemlékezésen.
Megértésüket köszönjük.
"Búcsúzunk!
István 39 évvel ezelőtt csatlakozott a tanszékhez kimagasló tehetségként (nemzetközi matematikai diákolimpia, egyetemek közötti nemzetközi matematika verseny, TDK helyezések). Szakterülete a kezdetektől: a digitális és analóg jelfeldolgozás, ezen belül a kvantálási és kerekítési hibák, a rendszeridentifikáció, és a méréselmélet.
Kandidátusi disszertációját Fourier analizátorok témakörében írta 1985-ben. Magas szinten beszélt több nyelven (angol, német, francia), és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokat ápolt, többek között ETH Zürich-hel, Vrije Universiteit Brussel és Stanford University egyetemekkel. A brüsszeli közös kutatómunkának az eredménye egy Frekvenciatartománybeli Identifikációs Toolbox a Matlabhoz, melynek István a szerzője, mely máig az egyetlen, magyar szerző által a Matlab programhoz írt, a MathWorks cég által elfogadott és nemzetközileg terjesztett programcsomag. Stanfordban két évet töltött Fulbright ösztöndíjasként, ahol Bernard Widrow professzorral dolgozott együtt a kvantálás jelfeldolgozási hatásainak vizsgálatán. A munka eredménye egy kettejük által írt majd 800 oldalas tudományos könyv, melyet a Cambridge University Press forgalmaz. Az MTA doktori fokozatot 1998-ban szerezte meg a kvantálási témakörben elért eredményei alapján. Független hivatkozásainak száma mintegy 2300. Iskolateremtő egyéniség volt, akinek eddig 8 doktorandusza szerzett fokozatot.
Aktív, meghatározó szerepet vállalt a hazai és nemzetközi tudományos közéletben is. Az IEEE Fellow-jává választották, és évekig volt az IEEE Instrumentation and Measurement Society választott vezetőségi tagja. Több nemzetközi konferencia főszervezőjeként, ill. general chair-jeként szolgálta a hazai és nemzetközi tudományos életet. Jelentős mértékben hozzájárult a műegyetemi publikációs kultúra magas színvonalához. Karunkért oktatásfejlesztési dékán helyettesként, később doktori iskola vezetőjeként dolgozott. Szívügye volt a tudományos publikációk objektív megítélése, ezért sok energiát áldozott az egyetemi és országos publikációs adatbázis fejlesztésére. A Magyar Tudományos Művek Tára előkészítésében és az adatfeltöltés automatizálásában kulcsszerepet játszott. Az MTA Műszaki Osztály közgyűlési képviselőjeként és az MTA Doktori Tanács tagjaként is tevékenykedett.
A tudományos életben szerzett tapasztalatait adta át oktatóként. Méréstechnika, digitális jelfeldolgozás, információfeldolgozás, rendszermodellezés és identifikáció témakörében több generáció nőtt fel tanítványaként. Meggyőző és szuggesztív előadó volt, akitől szemléletet, logikus gondolkodásmódot és modellezési készséget lehetett tanulni.
István emberi nagyságával is példakép marad számunkra. Örökségül hagyta nekünk becsületességét, következetességét, küzdőképességét. Mindig tiszta elvek mentén gondolkodott és élt, érdekeknek, hatalmaknak nem hajlott meg. Optimista volt élete legvégéig.
A fájdalom, melyet az elvesztése jelent, egyben felhívás is ennek az örökségnek a megőrzésére."
Dabóczi Tamás
tanszékvezető
Az MTA honlapján megjelent nekrológ ITT olvasható.
